Ne csukd be még vagy csukd be már

"Nem szeretem a tolakodó önmutogatást. Nemcsak képben, szóban sem szeretem. Idősödve egyre kevésbé bírom embertársaim egész estéket betöltő monológjait. Az emberi együttélés megtiprásának, a másik semmibevevésének tartom azt a tűrhetetlen szájmenést, amit ma már az elemi udvariasság sem fékez. Miért képzelik, hogy merik feltételezni az emberek, hogy a
másik semmi más, mint az ő visszhangfaluk? Mintha kihalóban volna a beszélgetés szokása, amit én úgy képzelek el, hogy az egyik is, a másik is, mindenki mond valamit, s a mondókák egybekapcsolódnak, felszikráznak, egymást csiszolják, a közös érdeklődés erőterében. A beszélgetés egyfajta mű, amit csak közösen lehet létrehozni. Azok a régi, jó társalkodások! Amelyeknek a szabályait én ma is, mindig megtartom, csak mások nem tartják meg őket. Önzésük tűrhetetlen, társalgási műélvezetük nulla."

Az est Nemes Nagy Ágnes Amerikai naplója köré épül, versekkel, interjúkkal, levelekkel és esszérészletekkel tarkítva. Nem pusztán az írónő költészetébe nyújt betekintést, hanem hétköznapi arcát is megmutatja.
Nemes Nagy Ágnesre alkatilag jellemző a közvetettség formájának keresése, ahogyan ez korai verseiben látható, majd egyre makacsabban feszítette magára az objektív líra páncélját, amelyből csak magánkeretek közt engedte meg magának a kitekintést. Ezt a kétpólusú költészetet, amelyet a szikár, erőteljes képi világ és a letisztult nyelv jellemez, szeretnénk játékba hozni az egyéb kordokumentumokkal.

Játssza: Bach Zsófia
Összeállította: Dézsi Fruzsina, Selmeczi Bea

Plakát: Koltay Dorottya Szonja

Helyszín: Jurányi Ház, B épület, II. emelet, TÁP terem